Edit Marczali

Magyarországon  szûlettem 1946-ban. A közgazdasági technikum elvégzése után 13 évig könyvelôként és 12 évig iskolatitkárként dolgoztam. Szabadidômben tányért festettem régi magyar népi motívumokkal, amit a múzeumokban gyûjtöttem össze. Népmûvésznek neveztek és több kiallításom is volt Gyôrben. Kulönösen kedveltek voltak a höveji csipkemotívumokkal díszített tányérok.

1992 óta Svédországban, Lidköpingben élek. Ideköltözésem után hamarosan meghívtak porcelanfestô fesztiválra  Skarába, ahol az egész Skandináviából összegyûlt porcelanfestôknek bemutattam a technikámat. A megromlott látásom miatt az aprólékos csipkemintát nem tudtam tovább csinálni, elkezdtem festeni olajjal vászonra. Az olajfestési technikát megprobátam elsajátítani könyvekbôl. De hamarosan  bejelentkeztem egy tanfolyamra, amit egy amerikai festômûvész vezetett, Catherine Rogers Jonsson, aki jelenleg itt él és fest Lidköpinghez közel. Azonnal jó kontaktusba kerültünk, és barátok lettünk. Sokat tanultam tôle, és jelenleg is tanulok.

Az utolsó években több nyári festôtanfolyamon is részt vettem. Skåne-ban Fridhems Folkhögskola 2006-ban modellfestészet, 2007-ben portréfestészeten.
Mindket nyáron  Axvalla Folkhögskola-ban olajfestészetet tanultam Tony Abrahamsson festômüvész és szobrásztól.

2009 nyaran expressionista festeszetet tanultam Rosemarie Pfenn festömuvesz vezetesevel  Hjo Folkhögsola 

De amikor kapcsolatba kerültem G.Ingemar Erixon lidköpingi festômûvésszel, befolyásolta az egész festészetemet.Az ô szin -és motivumválasztása, a sajátos festési technikája nagy benyomást tett rám, és 2007-tôl egészen a haláláig  /2008.április/ privát tanulója voltam.